Valamikor 3-5 évvel ezelőtt elvesztettem azt a képességet, hogy a félelmet/stresszt/gyomorideget szomorúsággá konvertáljam. Valamiért úgy érzem, hogy ez azt jelzi: meghalt bennem a kisgyerek.
Pedig hasznos tulajdonság volt, a szomorúságot könnyebb volt kezelni, például nyugodtabb álmokat eredményezett, jóval kevesebb ébren forgolódással.
