- A Super market eladói, főleg a kasszás fickó, aki egyszer kedvesen integetett
- A Mr Gyrosos fickók (aki sűrűn kiszolgált minket, őt talán Nikosnak hívták)
- Akik a mellettünk levő szobában laktak
- A kettővel mellettünk lakó srác (Máté?) meg az anyukája
- A két idősebb nő, akikkel lehetett beszélgenti, és nagyon bírták a fiamat
- Viki, az idegenvezető
- Lefty és a legidősebb lánya
- A pedagógiai szakaszisztens csaj

Valamikor 3-5 évvel ezelőtt elvesztettem azt a képességet, hogy a félelmet/stresszt/gyomorideget szomorúsággá konvertáljam. Valamiért úgy érzem, hogy ez azt jelzi: meghalt bennem a kisgyerek.

Pedig hasznos tulajdonság volt, a szomorúságot könnyebb volt kezelni, például nyugodtabb álmokat eredményezett, jóval kevesebb ébren forgolódással.

Mikor felejtettem el, hogyan kell belemerülni egy könyvbe? Mit meg nem adnék érte pedig... Ez egy természetes folyamat?

- Ha olvasol valamit, csak arra figyelj

Minden nap egy órát sétálni végtelen hosszúságú aszfaltúton, napsütésben, kellemes melegben, az égen kék éggel és apró felhőkkel. Kétoldalt csendes vidék, sivatag, vagy hegyek. Néha nekiállni futni, vagy bicajozni.
Egyedül, vagy valakivel, akit kedvelek, de nem kívánok.

- A srác, aki megnyugtatott a kórházban szülés előtt

- A vörös hajú lány, aki a harmadik gyerekét várta

- Kicsi Husi

- Az utcaseprő lány, aki az Aporon szokott dolgozni reggelente

- A felszolgáló lány a nemsokára megszűnő kávézóból a Momban (Barbi)

- Réka, a félkarú kislány a 102-es buszról akit görkorizni is láttam

- Fázom - mondja a mezítlábas srác a pszichiátrián. - Csak arra vágyom, hogy alhassak egy jó meleg ágyban.
- Mindjárt, mondja az ápolói ruhában levő emberi(?) lény. - csak előbb fel kell vennünk az adataidat.
- Nagyon hideg van a folyosón.
- És akkor én mit tegyek? Nem tudok meleget csinálni.
- Bejöhetek addig ebbe a szobába? Hátha itt egy kicsit melegebb van.
- Nem. Zavarsz.

Ha esetleg nem ismernél:

http://moly.hu/konyvek/ole-lund-kirkegaard-gumi-tarzan